Szeretne sok pénzt?

Sokan sok pénzt szeretnének birtokolni, de talán még soha nem fordult meg a fejükben, mit is jelent az!

Vagy Önnek már igen?

Belegondolt valaha is abba, hogy mikor lehet Önnek sok pénze?

Nos, nemcsak relatív világban élünk (ami miatt csak valamihez képest tudjuk megítélni, hogy mi a sok), hanem sajnos olyan világműködési rendszerben is, ahol nincs támogatva, hogy mindenki (szabadon, egészségesen és boldogan) jólétben élhessen (vagyis pontosabban szinte senki nem támogatott, csak azok, akik a rendszer piramis csúcsán vannak).

Ezért Önnek csak akkor lehet sok pénze, ha valakinek kevés van! Nem így van? Ha mindenkinek egyforma mennyiségű pénze lenne (akár milliárdokról is lehet szó), senki nem tudná mondani, hogy neki sok van és gazdag, hisz mindenkinek ugyanannyi lenne. Így tulajdonképpen Ön csak a szegényeknek köszönhetően tud gazdag lenni, nem igaz?!

De ez nemcsak a pénzre vonatkozik, hanem bármi másra is. Pl. Ön csak akkor lehet szép, okos, ügyes…, ha valaki, nos… nem az.

Kérem, most nézzen szét maga körül! Biztos vagyok benne, hogy sok tárgyat lát, ami mögött rengeteg ember munkája áll. Dolgozott már valaha is gyárban? Ha nem is gyárban, biztosan dolgozott vagy dolgozik valamilyen munkahelyen vagy egyéb módon, és ha az emberiségnek a többségéhez tartozik, akkor a munkája elég sok időt és energiát kitesz az életéből. Sokan keményen (éjjel-nappal, hétvégén, ünnepkor, hidegben, melegben, fáradtan, betegen, minimálbérért, stresszes/konfliktusos légkörben, távol a családjuktól…) dolgoznak. Ráadásul, nemigen szeretik a munkájukat, hisz várják a szabadnapokat, a szabadságot…, a munkájuk nem tölti fel őket, csak a muszáj miatt csinálják.

Miért említettem ez?

Nos, nem tudom, hogy Ön, hogyan van vele, de ha ebből a nézőpontból nézek a sok pénzzel való rendelkezésre, akkor nem tudnék nyugodt szívvel élni, ha milliárdos lennék és bármit megvehetnék, miközben tudom, hogy rengeteg ember feláldozza magát, hogy nekem lehessen mindenem…

Természetesen ez csak egy szempont és nem muszáj így tekinteni a dologra. Sok pénzzel rendelkezni egyáltalán nem rossz dolog és relatívan mindenki tudna olyan választásokat hozni az életében, hogy az anyagi helyzete virágozhasson (azaz mindenki saját magáért felelős, mások helyett nem tudunk döntéseket hozni).

Azonban, jelenleg olyan világműködési rendszerben élünk, hogy ha mindenkinek egyformán sok pénze lenne, akkor ki menne dolgozni? Képzelje el, hogyha most mindenki havonta kapna csak úgy egy millió forintot, vagy ha mindenkinek megtriplázódna a fizetése! Ha ez egy-egy emberrel történne, akkor őneki radikálisan megváltozna az élete. De ha mindenkivel, akkor nem változna meg semmi, ugye?

Tehát, a munkára mindig szükség lesz, de másképpen is működhet az emberi világ - azaz nem a hiányból, a kényszerből, a kizsákmányolásból, hanem a bőségből, a szabadságból, az egymásért élésből (a szeretetből?). (S ha bőség van, nincs is szükség a pénz létezésére. Ha bőség van, mindenki természetes módon nagylelkű, mert mindenből több, mint elég van mindenki számára. Tehát, amikor adunk, nem lesz kevesebb nekünk. Sőt, több lesz, mert mindenki ad mindenkinek.)

El tudok képzelni egy olyan világot, ahol sokkal kevesebbet kéne dolgozni, mert egyrészt sok olyan munkára nem lenne szükség, ami jelenleg csak azért van, mert ezt a világműködési rendszert fenn kell tartani, másrészt pedig az emberi munka nagy részét lehetne helyettesíteni a technológiával.

Pl. sokkal kevesebb egészségügyi munkára lenne szükség, ha tényleg az lenne a cél, hogy mindenki egészséges legyen. Vagy hány szakma akár teljesen megszűnhetne, ha lenne ingyen (vezeték nélküli) áram, ha nem lenne bűnözés vagy mesterségesen létrehozott háborúk (mindegyik az egyébként, az emberek önmaguktól nem háborúznak!), ha nem lennének adók és bürokrácia, ha az igazságot mondanák az embereknek, ha a zöld technológiák kifejlesztése lenne a cél, stb.?

Ha csak azt dolgoznánk, amire tényleg szükség van, és nem azért, mert muszáj, akkor nagy örömmel tennénk és lennénk hozzájárulás a világnak. Illetve csomó időnk és terünk felszabadulna arra, hogy sokkal értelmesebb és élvezetesebb dolgokat tegyünk, mint monoton és unalmas, pusztán a megélhetést nyújtó munkákat. Sokkal többre képes az ember, mint leélni az élete nagy részét valamilyen munkahelyeken ugyanazokat a feladatokat nap, mint nap elvégezve, nem így van?

Hová szeretnék ezzel az írásommal kilyukadni?

Nos, mivel a tudatos teremtéssel foglalkozok, s mivel abban hiszek, hogy bármit meg lehet teremteni, ezért a teremtésemet nem csak a személyes céljaimra korlátozom. Lehet, hogy sokaknak ez nem gond, de engem piszkálna, ha azt látnám, hogy más emberek szenvednek körülöttem. Úgyhogy, egy más világ megmanifesztálása a teremtési szándékom.

Vagy Ön szerint, melyik életmód hoz nagyobb megelégedettséget, beteljesedést: ahol az a cél, hogy magamnak (esetleg a családomnak) jó legyen vagy pedig mindenkinek jó legyen?

Nem jobb érzés, ha nem csak magunkért, hanem másokért is élünk?

S miért jobb érzés globálisabban gondolkodni?

Mert az közelebb áll ahhoz, ami valójában vagyunk. Nem egy porszem vagyunk az Univerzumban, hanem az egész világ, az egész Univerzum bennünk van. Az a porszem, amiről azt gondoljuk, hogy mi vagyunk az, az is hozzátartozik az Univerzumhoz, ami megjelenik a tudatunkban. Úgyhogy, az igazi önszeretet az, amikor törődünk az egész Univerzummal és látszólagosan másokkal, akik (ha más szempontból nézzük) elválaszthatatlan részeink.

Ez nem egy szép filozofikus elmélet, hanem bármikor meg tud győződni róla direkt tapasztalattal! Csak nézze meg, hogy nem-e véletlenül az egész valósága az Önben zajló szubjektív tapasztalásokból áll! (Ezt a témát mélyebben vizsgáljuk a “Tanulj meg meditálni egyszer és mindenkorra!” című könyvemben is.)

Úgyhogy, nyugodtan lehet önző és gondoskodhat saját magáról, hiszen az, ami Ön, belefoglalja magába az egész világot, mindenséget!