Spiritualitás

Éljük a mindennapi életünket, de vajon az elfoglaltságunk mellett megálltunk-e valaha legalább egy kis pillanatra és elmerengtünk-e azon, hogy mit miért teszünk és azt vajon a saját szabad elhatározásunkból, választásunkból tesszük-e?

Mi egyáltalán a szabadság? Szabadak vagyunk, szabad-e az akaratunk, szabadon választhatunk?

Egyszer valaki megkérdezte tőlem: Ha végtelen lények vagyunk, akkor mi a jó abban, hogy emberként létezve tapasztaljunk kevesebbet?

Ahhoz, hogy folytathassuk ezt a beszélgetést, először is tisztáznunk kell, hogy tényleg végtelen-e a lényünk! Azonban, ezt nem elég csak elméletileg tisztázni, hanem akkor van értelme, ha erről gyakorlatilag meg is győződünk.

Ugye, Ön is hallotta már azt az állítást, hogy nincs jó és rossz, ez csak egy hozzáadott jelentés a semleges történésekhez.

De valójában így van-e? Na, nézzük meg!

A múltkori blogbejegyzésben már valamennyire érintettem “a jó és a rossz” témáját, de most mélyebben is szeretném boncolgatni és egy más aspektusból megvilágítani ezt a témát, mert a dolog nem ennyire fekete-fehér!

Arról már írtam, miért érdemes felszámolni az elmével, illetve, hogy ne legyen félreértés, definiáltam is, mi is az elme.

Mivel az ego-elme a másokkal való kapcsolatokban (a nem megfelelő kommunikációval) jött létre, ezért ahhoz, hogy megszüntessük a létezését, az a leghatékonyabb út, hogy azt a kapcsolatokban (a tiszta kommunikációval) megtegyük.

Az előző blogbejegyzésben tárgyaltuk az elme létrejövetelét... Összefoglalva: Az elme akkor jön létre, amikor belsőleg nem engedjük meg másoknak, hogy önmaguk legyenek (azáltal, hogy rájuk vetítjük az elképzeléseinket). Más szóval, amikor nem fogadunk el másokat annak, amik.

Ha elfogadjuk őket, nincs elme. Ha nem fogadjuk el őket, az elme életre kel.

A múltkori blogbejegyzésben kifejtettem, hogy az (ego-)elme a ki nem mondott szavak halmaza, amellyel helyettesítjük a kommunikációt. Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy igazán megismernénk egymást a tiszta kommunikáción keresztül, inkább elkezdünk gondolni (ítélkezni, minősíteni...) valamit másokról és általa önmagunkról.

Ez az előző blog bejegyzés (Tényleg minden egy, ahogyan mondják?) folytatása.

Egy gondolat (természetesen csak akkor, ha elhisszük) is képes akár az egész életünket is meghatározni vagy tönkretenni.

Gondoljon csak bele, hogy például a "Nem vagyok elég jó." gondolatnak milyen hatása lehet! És még hány más olyan gondolatunk lehet, amelyek negatív módon befolyásolják az életünket?

Biztosan Ön is sokszor hallotta, hogy minden egy, mindannyian egyek vagyunk...

De tényleg? Ön meg én nem létezünk? Nincs különbség Ön között és közöttem meg a többiek között sem?

Ebben a blogbejegyzésben kiderül.

Ön melyik spirituális úton jár? Melyik út jelenleg a legizgalmasabb, a szívedhez legközelebb álló az Ön számára? Vagy esetleg, melyik utat próbálná ki szívesen? S mik az eddigi tapasztalatai?

Mit értenek a spirituális tanítók az alatt, hogy az elme ellenség, s ezért a spirituális gyakorlás egyik fő céljának a gondolkodás kiiktatását tartják?

Alapvetően a gondolkodás nem rossz dolog meg ellenség sem... Sőt, a tudatosság kifejlesztéséhez egy fontos lépés.

Azonban, ha csak a gondolkodásnál leragadunk, akkor hátráltatni fog minket a továbbfejlődésben.