Nincs jó és rossz. Vagy mégis?

Ugye, Ön is hallotta már azt az állítást, hogy nincs jó és rossz, ez csak egy hozzáadott jelentés a semleges történésekhez.

De valójában így van-e? Na, nézzük meg!

A múltkori blogbejegyzésben már valamennyire érintettem “a jó és a rossz” témáját, de most mélyebben is szeretném boncolgatni és egy más aspektusból megvilágítani ezt a témát, mert a dolog nem ennyire fekete-fehér!

- Igen, alapvetően lehet azt mondani, hogy valójában nincs jó és rossz, csak történik, ami történik és a szubjektív nézőponttól függ, hogy mit ítélünk jónak és mit rossznak - tehát ez elég relatív dolog, hiszen ami valakinek rossz, másnak még jó lehet és fordítva.

- Azt is mondják, hogy a jó és a rossz csak ideaként az elmében létezik, hasonlóan, mint az egyéb fogalmi párosok pl. fent-lent, kicsi-nagy, hideg-meleg, itt-ott stb. Nos igen, ez is igaz, hiszen meg tudja-e mutatni az Univerzumban azt a helyet, amit abszolútan ittnek vagy abszolútan ottnak lehetne megállapítani? Vagy hány Celsius-foktól van vége a hidegnek és hol kezdődik a meleg, mi számít kicsinek és mi nagynak, pontosan melyik irány a fent és melyik a lent egy kerek és forgó bolygón? Stb. S ebből a szempontból a jó és a rossz fogalmak is csak elméleti szinten léteznek.

Így pl. a valóságban tényleg nincsen jó vagy rossz időjárás. Sőt, semmiről sem lehet elmondani, hogy önmagától jó vagy rossz, még az ölésről sem, mert ha pl. Ön vegán is, akkor is el kell vennie valamilyen növény életéből legalább egy részét, hogy a saját testét éltethesse. Vagy mondjuk, az alkotást sem csak (“jó”) átalakító vagy építő, hanem egyben (“rossz”) romboló tevékenységnek is lehetne tekinteni. Hiszen ahhoz, hogy pl. kifaragjunk egy szép faszobrot, tönkre kell tenni egy fát.

- És vannak olyanok is, akik azt is mondják, hogy a jó és a rossz természetes polaritás, amikor a jóról és a rosszról már nem csak fogalomként, minősítésként, értékelésként vagy bírálásként beszélnek, hanem konkrét dolgokat jelölnek vele, amelyeket fizikailag vagy érzelmileg meg tudunk tapasztalni. Így szerintük hasonlóan, mint pl. a fény és a sötétség, a hang és a csend, a nő és a férfi… más szóval a jin és a jang, létezik a jó és a rossz is pl. olyan érzékelhető formákban, mint a béke és a háború, az egészség és a betegség, a szeretet és a gyűlölet, az alkotás és a pusztítás, az épelméjűség és az elmebetegség, a babusgatás és a kínzás, a boldogság és a szenvedés stb.

Bár itt sem tudjuk teljesen kizárni, ki mit minek értelmez és magyaráz, de itt az az állítás, hogy pl. csak a betegségnek köszönhetően ismerhetjük meg mi az egészség; ha nem lenne szomorúság, akkor öröm sem lenne; a bőséget csak a szűkösséggel szemben tudjuk megtapasztalni, stb.

- Sőt, azt is mondják, hogy ez a világ ún. Maya vagy illúzió (akár nagy színháznak is nevezik), mert túl bizarr, abszurd és extrém dolgokkal van tele ahhoz, hogy az valóság lehessen. A dualitás miatt, ahol jónak és rossznak egyensúlyban kell lenniük, mindig kénytelenek leszünk felváltva megtapasztalni az élet mindkét oldalát (pl. az élvezetet és a fájdalmat). Mivel minden változik, egyszer az élet simogat, máskor meg pofont ad. Mihelyt nagy nehezen helyrehoztuk az életünket, jönnek az új problémák. Ilyen módon képtelenség örökre fenntartani a boldogságot, ezért azt javasolják, hogy ne ebben a jó-rossz dualitásos világban (ahol nem tudunk nyugodtan és szenvedéstől mentesen élni), hanem máshol keressük azt…

Szóval, sok mindent lehet érteni a jó és a rossz fogalmak alatt. Ezért ahhoz, hogy át tudjam adni az üzenetemet ebben a blogbejegyzésben, szeretném tisztázni, hogy mit értek én "a jó és a rossz" (vagyis inkább "a jó és a gonosz") szavak alatt, bár jobb lenne más kifejezéseket használni, amelyek nem ennyire sokértelműek, de egyelőre nem találtam olyanokat (vagy talán a "természetes" és a "természetellenes" megnevezést tudnám még elképzelni a "jó" és a "gonosz" megnevezés helyett).

Potenciálisan bármi létezhet, minden lehetséges, de csak akkor tud létrejönni és lesz belőle igazán valami, ha valamilyen formába rendeződik, ha kap egy struktúrát.

Még a káosznak/összevisszaságnak is van valamilyen (akár véletlenszerű) felépítése, szerkezete. Mivel semmi nem tud létezni különállóan és csak önmagában, így a káosz is tulajdonképpen csak úgy tud létezni, ha valamilyen alapon állhat, ha valamilyen rend/törvény miatt működhet, ami lehetővé teszi, hogy egyáltalán létezhessen.

Szóval, a létezés természetéből fakadóan maga a rend, a harmónia, a szépség kifejezése. A valóságban minden tökéletesen működik. Akármennyire szörnyű dolgok (éhezés, szegénység, halálos betegségek, lelkiismeret hiánya, mások elnyomása…) is történhetnek, akár egy atombomba is robbanhat és lemészárolhatja az emberek millióit, ezek a dolgok is a jól működő fizikai törvények keretében történnek.

Ha az emberi test vagy lélek megsérül, akkor csak normális, hogy fájdalmat vagy negatív érzéseket érzünk, tehát jól működik a visszajelző rendszerünk. Vagy ha nem kapunk levegőt, csak természetes, hogy elkezdünk fuldokolni, tehát ismét, normálisan működik a testünk. Az ilyesmi dolgok is csak azért történhetnek meg, mert technikailag jól funkcionál ez a világ.

Azonban, az már más tészta, hogy valaki miért úgy élne, úgy használná a személyiségét és ennek a világnak az erőforrásait, hogy másoknak vagy önmagának kárt okozzon. Miért menne valaki az Univerzum és saját maga ellen? Nos, a válaszban erre a kérdésre ott rejlik az az információ is, amit én a rossznak, természetellenesnek nevezek, és amire ebben a blogbejegyzésben szeretnék kilyukadni…

Hiszen azt látom, hogy, ahogy fentebb írtam is, az egész Univerzum alapvetően renden, harmónián, szépségen alapszik. Az Univerzumban van élet (elő energia), intelligencia és tudatosság. Sőt, az az üres tér, amiben az Univerzum található, végtelenül befogadó és elfogadó, mert mindennek, ami lenni szeretne, megkülönböztetés nélkül engedélyezi a létezését. Ahogy szokták is mondani, a Nap mindenkire egyformán süt, a Föld mindenkit egyformán megtart, stb., nincs válogatás, ki milyen és “mit érdemel”, nincs a szabad akarat megtagadása. Ez a véleményem szerint a feltétel nélküli szeretet jele.

A következő metaforán keresztül is szoktam szemléltetni ezt a dolgot:

Képzelj egy zongorát, ami a végtelen potenciált reprezentálja, azaz az összes zongora darabot le lehet rajta játszani, tulajdonképpen minden (múltbeli, mostani és jövőbeli) zongora darabot tartalmaz! Igen, lehet összevissza is nyomkodni a billentyűket és jönnének is ki hangok, de csak akkor lehet zenéről beszélni, ha ezek a hangok rendezettek a zenei/matematikai szabályok szerint és a zongora is be van hangolva.

Hasonlóan így csak akkor létezhet valami ebben az Univerzumban és lehet beszélni a teremtésről, ha az a renden és az összhangon alapul.

Ha véletlenszerűen játszunk a zongorán, még az sem nagy gond, csak éppen nem jön létre zene…

De most képzeld el, hogy valaki jön és szétveri a zongorát! Nos, annak is hangja lesz. De ott nem áll meg, hanem a zongoristát is szenvedteti, rabszolgává teszi, ráerőszakolja a saját akaratát, parazitaszerűen kihasználja, megtorzítja a lelkét, karmát/bűnt ró rá, vagy megöli, stb. S még finoman fejeztem ki magam…

Nos, ezt nevezem a gonoszságnak, és ez nemcsak hogy nem természetes dolog, hanem egyenesen nagy konfliktusban áll az Élettel szemben. A célja teljes pusztítás felé vezet. Ha az elejétől kezdve és normális része lenne az életnek, akkor a teremtés nem jutna messzire…

A gonoszság az egyetemes, természetes renddel szembemegy, vagyis életellenes, szeretet-ellenes, szabadság-ellenes, igazság-ellenes, tökéletesség-ellenes, harmónia ellenes, szépség-ellenes, egység-ellenes stb. Mivel a gonoszság az Élet teljes ellentéte (tehát nem a nélkülözhetetlen párja, hisz az Élet nélküle is létezhet!), nincsen benne élet/tudatosság, azaz a gonoszság önmagában úgymond, lélek nélküli (ezért a lelkiismerete is nulla). Úgyhogy, csak azért tudja fenntartani a létét és csak úgy működhet, ha kihasználja az Univerzum rendjét (hiszen, ahol fentebb volt róla szó, a rend nélkül semmi sem létezhetne) és az Élet/Tudat/Lélek erejét önmaga ellen fordítja.

A gonoszságot lehetne a rákhoz is hasonlítani, ami által az egészséges sejtek rákos, azaz öntörvényű sejtekké válnak. Utána a rákos sejtek felemésztik az egész szervezetet és a végén ők is meghalnak.

A vírus is hasonlít ebben a gonoszságra, mert önmagában csak egy tudattalan, ártatlan információ, ami egyedül nem tud csinálni semmit. De ha egy sejtbe bekerül, a sejtnek megváltozik a genetikai kódja, s mivel a sejt élő és működőképes, így a vírus is általa életre tud kelni, tevékenykedni, szaporodni…, amíg szenvedtetve el nem pusztítja az egész testet (elterjedve más testekre is) és vele együtt önmagát is.

Ne keresse a gonoszságban az értelemet! Nincs benne.

Honnan származik a gonoszság? Nos, nehéz megmondani, de mivel minden lehetséges, ez is a végtelen potenciál miatt jöhetett volna létre. Lehetséges, hogy csak véletlenül, mert ha a teremtésben lenne veleszületett és tőle elválaszthatatlan konfliktus, akkor abban a pillanatban, amikor létrejönne valami, az el is pusztulna…

A jó és a gonosz ellentét tehát nem ugyanolyan, mint pl. a pozitív töltésű proton és a negatív töltésű elektron ellentét. A protonok és az elektronok harmóniában együttműködnek és létrehoznak valami nagyobbat - az atomot. De ha úgy működnének, mint a jó és a gonosz, akkor harcban lennének, ahol az elektronok pusztítanák a protonokat, úgyhogy abból atom nem lenne, ugye? Ebből is látszik, hogy a gonoszság nem része a teremtésnek.

Ha nem létezne a gonoszság, akkor természetesen nem létezne a jóság fogalom sem, csak normális élet lenne anélkül is, hogy azt jónak kellene nevezni. Lehet, hogyha nem ismernénk mi a háború és az utálat, akkor olyan szavak sem léteznének, mint a “béke” vagy a “szeretet”, de minek is kellenének ezek a szavak, ha élnénk azokat és nem a hiányukat tapasztalnánk?

Konfliktus a konstruktív és a destruktív (visszafordított konstruktív) erő között nem ugyanaz, mint az élet természetes hullámzása, szabályozása vagy az élet ciklusai! Igen, a változás, az átrendeződés, a fejlődés és az újjászületés átmeneti ártatlan káosszal járhat, de az ismét, messze van a gonosz, rosszindulatú, szándékosan kártékony és traumatikus mészárlástól, aminek a célja nem valami nagyobbnak, komplexebbnek, még jobbnak és szebbnek a megteremtése, hanem inkább a végső pusztítás.

Most, amikor ezt a blogbejegyzést írom, éppen a lányommal építkezünk legóból. Az, hogy utána szétszedjük, amit építettünk, és máskor építünk belőle valami mást, nem a gonoszság. De ha tönkretennénk a legót, hogy utána már semmire sem lenne jó, és verekednénk/ölnénk is egymást, nos, az már teljesen más (gonoszságra hasonlító) dolog, ugye?

Remélem, sikerült megvilágítanom ezt a jó és a rossz témát, vagyis legalább azt, hogy miért látom azt, hogy a gonoszság nem természetes! Nem hiszem, hogy nélküle unalmas lenne az élet. Nincs szükség arra, hogy “befűszerezzük” az életünket drámákkal, traumákkal, gyötrődéssel, elszeparálódással… A szenvedés felesleges, értéktelen és értelmetlen. El tudnék képzelni ennél sokkal izgalmasabb életet. Ön is?

Lehet, hogy valaki, aki spiritualitással foglalkozik, azt mondaná rólam, hogy hagytam magam becsapni a Maya (illúzió) által, hogy beleragadtam a jó és a rossz dualitásba, hogy ragaszkodok ehhez a világhoz (meg akarom azt változtatni/menteni), vagy hasonlókat.

Igen, ha pl. meditációban belemerülünk a valóságba (így nem kívülről, hanem belülről érzékelhetjük azt), akkor megtapasztalhatjuk, hogy a világ építőköve a fény és a szeretet, és hogy minden több mint a legnagyobb rendben van. Onnan nézve tényleg úgy néz ki, hogy igazából nincs is gonoszság. De ha mondjuk, vérzik a sebünk, attól, hogy nem szenvedünk tőle, mert úgymond, átlátunk rajta, a sebünk továbbra is vérzik. Illetve, ha belülről nézve minden a fény és a szeretet, akkor miért ezt a külső világ nem tükrözi?

Az, hogy az emberek különböző módon racionalizálják a gonoszságot és értelmet vagy magasabb nemes célt látnak benne, vagy éppen nem valódinak látják, nekem azt mutatja, hogy bíznak az Élet jóságában. Mivel az ember legbelül egy jóindulatú, együttérző, szerető, elfogadó és megbocsátó fénylény, csak nagyon-nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy ebben a világban nem minden rendjén való, vagy 100%-ban jóságon kívül van.

Ez egyrészt jó, mert mivel a rosszban is találnak valami jót, így azt jóra is tudják fordítani pl. úgy, hogy a megtapasztalt aljasságot “trágyaként” a fejlődésük javára tudják felhasználni.

De a másik oldalon, a gonosz oldal nagyon könnyen ki tudja használni az emberek jóhiszeműségét. A jó emberek nem akarnak harcolni. Nincs bennük vágy, hogy belekeveredjenek a politikába, mert nem szeretnének másokat irányítani, mások fölött uralkodni. Tisztelik a szabadságot, megengedik másoknak, hogy önmaguk lehessenek és szabadon választhassák, amit szeretnének.

Ezzel szemben a gonoszsággal megszállt embereknek a szemük sem rebben, ha erőszakot vagy hazugságot kell alkalmazniuk ahhoz, hogy másokra rákényszerítsék az akaratukat.

S mivel nem tettünk ellene, ez az egyik oka annak, hogy igen nagy mértékben meg tudott szaporodni a gonoszság.

Egy pszichopata is képes lenne kiirtani az egész emberiséget, ha az emberek a szeretetük miatt jámborok lennének, és hagynák, hogy szabadon érvényesüljön, mert hinnének pl. abban, hogy minden rossz valamire jó, vagy hogy az az illető majd egyszer magához tér.

Igen, ha valaki ki van billenve az egyensúlyából, akkor olyankor csinálhat zavaró tetteket és nem túl okos döntéseket hozhat, más szóval hibázhat, de ez még nem gonoszság és ez korrigálható. Az igazi gonoszság sajnos, ahogy már sokszor bebizonyosodott, javíthatatlan. Nem hatódik meg a szeretettől, magasról tojik rá, sőt utálja azt. Itt eszembe jutott Jézus példája: Azt mondta, hogy nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek, ezért nem azért jött, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjon megtérésre. Mennyire sikerült ez neki? Nos az, hogy a kereszten végezte, mesél magáért…

Tehát, ha megismerjük a gonoszság valódi arcát, meg fogjuk tudni állítani. Igen, a harc nem az eredeti természetünk, de nem a harag vagy a bosszú fog vezérelni minket, hanem a tényeket látva a védelmező szeretet teréből tudunk harcolni.

Ez hasonló dolog, mint az immunrendszer. Sok baktérium, vírus, gomba él a testünkben. Ha együtt tudunk élni, sőt, együttműködni, akkor azok elférnek a testünkben. De ha gondot okoznak és nem bírjuk rávenni őket a békés együttélésre, nem hagyhatjuk, hogy elpusztítsák az egész testet. Vagy igen? Ön mit gondol?

A Föld is tesz velünk hasonlót. A testünk is tulajdonképpen a Földből származik, ő bőségesen megad nekünk mindent, a saját életerejéből éltet minket. Elférünk rajta és hálásak lehetünk neki, ugye? De ha élősködőkké válunk és sáskaszerűen kizsákmányoljuk azt, sőt, képesek vagyunk teljesen elpusztítani, az már nincs rendben, nem így van?

Egy másik oka annak, hogy a gonoszság meg tudott szaporodni az, hogy megtámadta a szabad akaratunkat nemcsak nyilvánvaló módon, hanem észrevétlenül is. A szabadság a legalapvetőbb jogunk.

S ha igazán szabadok vagyunk, az igazi önmagunk vagyunk. Ha az igazi önmagunk vagyunk, eszünkbe sem jutna ártani másoknak, még véletlenül sem! Honnan tudom? Nos, nem tudom, de amikor elkezdtem aktívan a spiritualitással foglalkozni (bár akkor nem tudtam, hogy az a spiritualitás, csak egyszerűen elkezdtem meditációval foglalkozni), akkor az egyik első közötti tapasztalati felismerésem az lett, hogy mindenki, akinek lelke van (vagy legalább a lélek szikrája) ártatlan és tiszta legbelül.

Úgyhogy, ha belenézünk valakinek mélyen a szemébe és meglátjuk, hogy ő is egy ugyanolyan élő-, érző és tudatos lény (akár ember, akár állat), mint mi, nem hogy csak képtelenek vagyunk bántani, mert együttérzünk vele, hanem egyenesen szeretetet fogunk érezni iránta.

Ha megsértünk valakit, akkor ilyenkor nem vagyunk önmagunk, vagyis tulajdonképpen nem a szabad akaratunkból működünk. Ezt az is mutatja, hogy utána sajnáljuk, amit tettünk, lelkiismeret-furdalásunk van és mi is szenvedünk tőle. Mint fénylények, ez nem a valódi természetünk. (Mit választana, ha Önmaga lehetne?)

Ha ide születtünk a Földre, akkor sajnálatos módon a szabad akaratuk kisebb-nagyobb részétől meg lettünk fosztva. Vagy Ön úgy érzi, hogy teljes mértékben szabad?

Úgyhogy, ha bármi rosszat tettünk az életünkben, az nem a valódi énünk kifejeződése. Ezt nem azért írom, hogy ne vállalja a felelősséget a tetteiért, hanem azért, hogy ne érezze magát bűnös, rossz embernek, hanem kezdje el visszavenni a szabadságát és nem csak belül elrejtve Önmaga lenni, hanem külsőleg is olyan életet élni!

Ha esetleg velem együtt szeretne kapcsolódni Önmagához, jöjjön valamelyik EasyMed programra is, illetve azokon belül a Teremtés a semmiből online tanfolyamra, amelyekre ezúton nagy szeretettel meghívom Önt!

Köszönöm!