Nos, nem tudom, hogy Ön, de én úgy látom, hogy rengeteg területen az, ahogyan funkcionál ez a világ, fejjel lefelé van, azaz a természetesség és az élet/önmagunk elleni módon működik (vagyis így nem is igazán mondható, hogy szuperál).
Igen, van olyan, hogy az elménk egyik negatív programozásából származik az, hogy ritkán vagyunk megelégedve azzal, ami van, és legszívesebben megváltoztatnánk mindent és mindenkit. Azonban, nem pusztán ennek a világnak az el nem fogadásából származik az a meglátásom, hogy sok minden természetellenes, életellenes ebben a világban… 
Számtalan példát tudnék felsorolni, hogy miből látom, hogy ez a világ nincs összhangban a harmonikus működéssel, de most kiemelnék csak egy pár olyat, amibe lehet, hogy eddig nem mertünk belegondolni. Kérem, engedje meg magának megvizsgálni, hogy ezek a gondolatok rezonálnak-e Önnel is, vagy csak én vagyok eltévedve!
A probléma orientált világ
Azért is nehéz megváltoztatni ezt a világműködési rendszert (és jobb világot teremteni nem csak egyes emberek, hanem mindenki számára), mert eleve rossz alapokon áll. Ha hirtelen változtatnánk rajta, akkor összeomlana…
Pl. sok üzlet szó szerint a mások problémáiból él. Így tulajdonképpen nem is az a cél (szándékosan vagy tudattalanul), hogy az emberi (valódi, mesterségesen létrehozott, vélt vagy igazából nem is létező, csak elhitt ) problémák véglegesen megoldódjanak, azaz, hogy ne is fajuljanak odáig a dolgok, hogy problémák legyenek belőlük. Hiszen, ha nem lennének az embereknek a problémái, akkor a bajba került vevők, ügyfelek, kliensek, páciensek stb. nélkül csődbe menne a bizniszük.
Ha a valódi cél nem a problémák megoldása (hiszen a problémákra helyezett fókusszal csak erősítjük őket és újra és újra ismétlődni fognak; a valódi problémamegoldás megakadályozná, hogy újra előforduljanak a problémák!), hanem a teremtés (a lényünk kibontakozása) lenne, akkor egy virágzó emberi világban találnánk magunkat. (Egyébként ezt a szemléletet a Teremtés a semmiből online tanfolyamon alkalmazzuk. ) Más szóval nem a hiányra, hanem a bőségre építenénk a világot.
Függőség kontra szimbiózis
Ha nem lennének az embereknek a problémái, a mostani emberi tevékenység nagy része feleslegessé válna. Pl. jelenleg sok szakma és munkakör (ahol az ember képtelen megmutatni a teljes potenciálját) csupán azért létezik, hogy fenntartsa ezt a világműködési rendszert. (Tegye a kezét a szívére! Azért született sok ember, hogy az élete nagy részét mindennapi egyhangú fizikai /pl. gyári munka/ vagy szellemi /Excel táblázatok kitöltése/ munkát végezze? Ez minden, amire képes?)
Túlélésileg függünk ettől a rendszertől, amiben látszik, hogy többek között az emberek szabadsága nemigen számít…
Ehelyett teljesen másképpen nézhetne ki ez a világ (pl. lenne sokkal több terünk igazán fontos dolgokkal foglalkoznunk), illetve nem is kéne, hogy bármilyen hivatalos, kitalált rendszer szerint működjön. Mivel az Univerzum, az Élet, a természet részei vagyunk, ezért az az intelligencia, ami harmonikusan rendez mindent, eleve bennünk is van. Normál esetben nincs szükségünk külső irányításra vagy törvényekre.
Ha nem írjuk felül, ami belülről fakadóan élni szeretne rajtunk keresztül, hanem hagyjuk, hogy az Élet kifejezései, a valódi Önmagunk legyünk, akkor természetes módon szimbiózisban fogunk élni a többi (emberi és nem emberi) lényekkel. Sőt, az emberek által létrehozott technológiák és dolgok a természet részei lesznek.
Ha Ön szabad, gondtalan, mindene megvan, akkor eszébe sem jutna (még véletlenül sem) másoknak ártani, másoktól elvenni vagy hasonlók. Ön is szabadon adna mindent mindenkinek önmagából.
S hogyha azt gondolja, hogy a problémák nélkül unalmas lenne az élet, akkor ez egy korlátozó gondolat. Szerintem pont ez a konfliktusokkal, monoton munkákkal, kihasználással és egyéb gondokkal teli világ unalmas.
Az állatokkal való viselkedésünk
Az a tendencia, hogy amit kapunk, azt adjuk tovább. S ezt jól tükrözi az is, hogyan viszonyulunk az állatokhoz. Nem élőlényekként, hanem áruként bánunk velük, megfosztjuk a szabadságuktól, kihasználjuk őket, s a végén még jóízűen meg is esszük őket. Ha az állatevés természetes lenne az emberek számára, akkor puszta kézzel (semmilyen eszköz nélkül) meg tudnánk fogni és egy az egyben elfogyasztani őket olyan módon, mint a ragadozó állatok teszik. Illetve van valaki, aki helyet cserélne a vágóhídi állatokkal?
Szexualitás méltó helye
Hogyan festik le ebben a világban a szexualitást és mit hitetnek el Önnel róla? Ha szeretné megtudni választ erre a kérdésre, csak képzelje el, mi történne, ha meztelenül menne ki az utcára!
Ha csak a legegyszerűbb logikával ránéz a szexualitásra, könnyen láthatja, hogy nélküle nem lenne élet. Úgyhogy a szexualitásnak a legcsodálatosabb és a legszentebb dolognak kéne lennie a szemünkben. De mit látunk a világban? Nos, sok esetben pont az ellenkezőjét, ugye?
Nézzük csak meg a káromkodást! Sajnos, úgy beszélünk a szeretkezésről és a nemi szervekről, mintha azok mocskos dolgok lennének.
Lehetne sokáig boncolgatni ezt a témát, hogy milyen sok módon el van nyomva és ezért egészségtelen módon eltorzítva az amúgy elfojthatatlan szexualitás (pl. szégyen, bűn, perverzió, pornó, szexuális erőszak, nemi identitás, cölibátus stb.), illetve nagyon le van kicsinyítve a szexualitásnak a funkciója (azaz pusztán a nemzésre és a szexuális feszültség kieresztésére)...
Pedig a szexuális energiákat lehet használni gyógyulásra, gyönyörszerzésre/extázisok megélésére, feltöltődésre, kreativitásra/teremtésre, spirituális fejlődésre, a belső és a világba történő béke/harmónia létrehozására, a szív kinyitására, a szeretet kifejezésére vagy a párkapcsolatok mélyítésére. Szerelemnek nem múlnia és fájnia kell, hanem növekednie és mélyülnie!
Hogyan nézne ki a világ, ha mindenki legalább kiegyensúlyozott szexuális életet élne, nem beszélve arról, ha mindenki nyitott és befogadó is lenne a szexualitás terén, tiszta szívvel és ártatlanul kifejezve önmaga szépségét szexuálisan is (ami természetesen sokkal, de sokkal több, mint puszta nemi aktus)?
Önnek milyen víziója van az új világról?
Új hozzászólás