Új hozzászólás

Akik spiritualitással foglalkoznak, sokszor hallhatták, hogy az elme, a gondolkodás csak bajt okoz, miatta szenvedünk és nem lehetünk boldogok, sőt, teljesen félrevezet azon a téren, hogy kik vagyunk valójában (azaz létrehozza a hamis ego identitást).

Mások pedig meg magasztalják az elmét, hogy általa mi mindent meg tudunk valósítani.

Én is sokszor az elméről beszélek, egyszer így, egyszer úgy, a kontextustól függően, illetve attól függően, hogy az adott esetben, mit értek az elme alatt. Hiszen az “elme” fogalom több mindent jelenthet.

Most az elme alatt a gondolkodási képességünket értem.

A gondolkodási képesség önmagában se nem rossz, se nem jó, ahogyan semmi egyéb sem rossz vagy jó.

Különböző célokra használhatjuk (vagy nem kell használni ezt a képességünket ), sőt, azt is megtehetjük, hogy szabad kezet adunk neki, csináljon, amit tud, és ő használjon minket.

Én ezt a témát úgy fogalmaznám meg, hogy az elme kiváló navigátor, de pocsék sofőr.

Vagyis az elme nem is tud vezetni és nem tudja, hová akarunk menni!

De mi mit csinálunk? Átadjuk neki a volánt...

Ilyenkor mit tud szegény elme csinálni? Mivel nem tud vezetni, a legelső prioritása a biztonság, úgyhogy megtekeri a kormányt az egyik irányba és a kocsi körbe-körbe jár (a már jól ismert úton), azaz az Ön életében ismétlődnek az élethelyzetek, a problémák és nem tud egyről a kettőre jutni.

Ilyenkor szidhatjuk az elmét, hogy rossz, hogy bajt okoz, hogy negatívan be van programozva, hogy a (pl. a traumák által) belé vésett viselkedési minták miatt ugyanúgy reagálunk... De nem vesszük észre, hogy mi adtuk át neki a kormányt, és ő csak a legjobb tudása (régi tapasztalatok) szerint tud cselekedni.

Viszont amikor mi vezetünk (mi irányítjuk az életünket), akkor a hasznát tudjuk venni az elmének (arra tudjuk használni, amire való) és tud segíteni a navigálásban és oda jutni, ahová szeretnénk.

Ahhoz, hogy visszavegyük a kormányt, az kell, hogy úgymond, visszajöjjünk a jelenbe. A figyelmünket a gondolatokról áttegyük arra, ami ebben a pillanatban valójában történik.

Ha tudjuk, mi történik, akkor azt a múlt emlékeiből nyerjük, tehát, nem látjuk, mi történik MOST valójában, így nem is tudunk megfelelő választ adni rá.

A legtöbbször nem a valóságra, hanem a saját gondolatainkra a valóságról reagálunk. Amikor nem vagyunk jelen, akkor nem is vesszük észre, hogy nem a valóságot, hanem az elképzeléseinket a valóságról látjuk.

S ezek az elképzelések az alapvető elképzelésünkből önmagunkról fakadnak. Az énképünk definiálja nem csak azt, hogy kik vagyunk, hanem minden mást is! Más szóval, amilyenek vagyunk (illetve amilyennek gondoljuk magunkat), olyan világban is élünk.

Önmagán (illetve önképén) kívül Ön nem is tud tapasztalni mást!

Ha azt gondolja, hogy van Ön és Önön kívül külső világ, akkor nem a valóságot látja, hanem a valóságnak a (félre)értelmezését tapasztalja. Ez az elszeparálódási tapasztalás csak azért élethű, mert Ön igazi, valódi, így a tapasztalatai is valódiak, bármik is azok (hisz tulajdonképpen magát tapasztalja). Ön kelt életre mindent, amit tapasztal. Bármit meg tud élethűen teremteni, még azt is, hogy egy apró ember óriási Univerzumban.

Ez nem egy filozófia. Erről Ön is könnyen meg tud bizonyosodni, ha a figyelmét a jelenre helyezi.

Jöjjön el a Varázslat és csodák online programnak az első élő (illetve annak a felvételéről) ingyenes Zoom-os találkozójára, ahol végig fogok asszisztálni Önnek abban, hogy pontosan hová tegye a figyelmét ahhoz, hogy tisztán meglássa, hogyan teremti a valóságát!

Igen, elfogadom a meghívót az első INGYENES Varázslat és csodák találkozásra >>>

Köszönöm!