Új hozzászólás

„Ki vagyok?” meditáció

Beküldte Sojka Peter Leopold - k, 03/08/2016 - 17:50

A meditáció célja az, hogy megtaláljuk a valódi identitásunkat, vagyis azt, hogy kik vagyunk.

S mivel most is vagyunk azok, akik vagyunk, és senki nem adhat nekünk jobb választ, mint mi saját magunk, ezért közvetlenül feltehetjük magunknak a kérdést, hogy „Ki vagyok én?”.

Az emberek időnként fel szokták tenni maguknak ezt a kérdést, de a válaszok, amit kapnak gyakran nem kielégítők a számukra. Ez azért van, mert pusztán agyalnak és spekulálnak a kérdésen.

Itt inkább az a fontos, hogy amikor feltesszük magunknak ezt a kérdést, ne intellektuális, racionális választ várjunk! Itt nem az a cél, hogy egy új elméletet gyártsunk arról, hogy kik vagyunk, mert bármennyire is közel lenne az igazsághoz ez a leírás magunkról, a leírás mindig csak leírás marad, és mi nem leírás, elmélet, elképzelés vagy koncepció vagyunk, mi valódiak vagyunk, ugye?

Tehát, ha bármilyen elméleti felismerés, gondolat jön válaszként erre a kérdésre, az nem az, amit Ön keres. Hiszen, ahogy már elmondtam, Ön nyilvánvalóan nem a gondolat.

Ami Ön, azt nem lehet szavakkal kifejezni, és a gondolatok Önről csak elterelik a figyelmét a valódi Énjéről.

Szóval még egyszer, a kérdésre, hogy „Ki vagyok?”, ne a fejében keresse a választ! Próbálja inkább a „szívével” megválaszolni, ill. „átélni”, „megtapasztalni” a választ! Csak kíváncsian tegye fel magának ezt a kérdést, és bármilyen elvárás nélkül csak figyelje, mit vált ki ez a kérdés Önből!

Ha jönnek is különböző megtapasztalások, akármennyire kellemesek is, Ön nem azok a megtapasztalások. Ön az, ami tudatában van azoknak a megtapasztalásoknak. Ilyenkor csak kérdezze meg magától:

„Én vagyok-e az a megtapasztalás, vagy én vagyok az, aki tudatában van neki?”
(A válasz nyilvánvaló.)
„S akkor ki van tudatában annak a megtapasztalásnak?”
(A válasz természetesen, hogy én.)
„Nos akkor, ki vagyok én?”
És keresse tovább a választ a kérdésre!

Ha közben jönnek a gondolatok, mihelyt észreveszi őket, kérdezze meg magától:

„Kinek vannak ezek a gondolatai?”
(A válasz, hogy nekem.)
„S akkor, ki vagyok én?”
És keresse tovább a választ a „Ki vagyok én?” kérdésre!

Tipp: A „Ki vagyok én?” kérdés helyett célszerűbb „Mi vagyok én?” kérdést használni, mert amikor azt kérdezzük, hogy „Ki?”, akkor ezzel általában valamilyen személyre vagy személyiségre vagyunk kíváncsiak, de nem az a célunk.

A célunk az, hogy megtudjuk az igazságot magunkról, hogy tulajdonképpen mik vagyunk. S ami vagyunk, az sokkal nagyobb, mint egy személyiség.

Ez a meditáció nem bonyolult, sőt, egyenesen egyszerű. Tehát, ne bonyolítsa! Csak egyszerűen kérdezze meg magától, hogy „Mi vagyok?”! A kérdés hatására a figyelme azonnal, spontán módon befelé a saját létezésére fog irányulni, és így lehetővé teszi, hogy „belemerülhessen” és „megízlelhesse” a saját mibenlétét.