Az összes meditációs gyakorlat vagy technika lényegében arra törekszik, hogy általa rátálaljunk a valódi identitásunkra, a valódi Énünkre!
Akár vizualizálunk, relaxálunk, mantrázunk, a légzésünkre összpontosítunk, gyertyalángot nézünk, stb., de akár valamilyen dinamikusabb meditációs gyakorlatot vagy energia gyakorlatot végzünk (mint pl. jógát, csikungot, taicsit, vagy egyszerű sétát, sőt futást is), a végeredmény ugyanaz - lenyugszunk, a gondolataink lecsillapodnak és „kizárjuk” a külső világot”, ami által könnyebben tudjuk érzékelni azt, ami mindig jelen van (sőt, lehetővé tesz mindent) - a saját létünket.
Ebből kiindulva azt tanácsolom, hogyha bármelyik kedvenc meditációs módszerét is alkalmazza, célszerű tudatosan törekednie arra, hogy azon keresztül rátaláljon önmagára. De nem arra, amire eddig gondolt, hogy kicsoda, mert ami Ön valójában, nem valami koncepció, hanem arra, ami minden ideán és elképzelésen túl van.
Mindig, amikor meditál, vegye fel az ítéletmentes megfigyelő szerepét! (Rengeteg mindenre rájön, amikor csak pusztán egyszerűen megfigyeli a dolgokat anélkül, hogy bármilyen saját jelentést társítaná hozzájuk.)
Nap mint nap rengeteg változás folyik nem csak Ön körül, az életében, a családjában, stb., hanem a belső érzelmi és mentális szinteken is. Bármi is történjék, egész idő alatt ott van „valaki”, aki a szemtanúja ezeknek a változásoknak.
Amikor gyermek volt, ez a tanú mindent megfigyelt.
Ahogy tinédzserkorba lépett, akkor is jelen volt ez a megfigyelő.
Bármilyen életkorban is van jelenleg, a belső szemlélő mindig ott van.
Egy nap a teste meghal majd, de ő akkor is ott „fog állni” érintetlenül.
A „formája” változik, de az, ami Ön valójában, az minden formán túl létezik és sosem változik.
A meditáció lényege az, hogy ráébredjen erre a valódi identitására, vagyis hogy visszaemlékezzen arra, hogy kicsoda valójában.
Remélem, sikeresen átment Önhöz a mondanivalóm, de ha lennének kétségei, összegyűjtöttem Önnek néhány meditációs gyakorlatot, amelyek elvégezése után minden világossá válik.
A legelső meditációs technikának a „halál” meditáció a neve.
Hozzászólások
Én még emlékszem
Én még emlékszem gyerekkoromból erre a megfigyelőre. Sőt, ha kiakadok és nem feltétlenül tudom kordában tartani az érzéseimet, érzem, hogy miközben elárasztanak az érzelmek, ez a megfigyelő ott van és figyel. De ettől még van mit fejleszteni a kapcsolaton, érzem őt (magamat), hogy van (vagyok), de a sugallatait nem érzékelem.
RE: Én még emlékszem
Csak két megjegyzés:
1. A „megfigyelő” csak (ítéletmentesen) figyel, tehát nem sugall, különben nem a „megfigyelő” lenne, hanem a „sugalló”.
2. Ha Ön önmagát nevezi „megfigyelőnek”, akkor önmagával képtelenség kapcsolatot teremtenie, mert egy kapcsolat kialakításhoz legalább két fél szükséges. Tehát, ha lehetne önmagával kapcsolatot létrehozni, akkor önmagának külön kellene Öntől lennie, ami nem lehetséges, ugye?
Tehát, amit „megfigyelőként” észlel magában nem lehet Ön, hanem Ön az, ami azon túl van, és ami tudatában van többek között annak a „megfigyelőnek” is (ugyanúgy, ahogyan az érzéseknek is tudatában van).
Illetve, ha közelebbről megvizsgálja azt a „megfigyelőt”, amit érzékel, meglátja, hogy nincs is olyan, hogy „megfigyelő”, hanem csak teljesen személytelen megfigyelés folyik, ami magától történik, és ismét, Ön az, aki tudatában van ennek a megfigyelésnek.
Új hozzászólás